Augusto Boal Fórum Színháza
Augusto Boal brazil színházi szakember, rendező, politikus és népművelő színházi technikáit, módszereit ismerik és használják szerte a világon. Fórum Színháza a nézők bevonására és aktív részvételére épülő színházi forma, mely speciális dramaturgiájánál fogva különösen alkalmas pedagógiai célokra.
A Theatre of the Oppressed (1979) című, színház-esztétikai nézeteit összefoglaló könyvében Boal ismerteti a Fórum Színház kialakulásának történetét.
1973-ban a perui kormány meghívására Boal részt vett az analfabetizmus megszüntetésére irányuló nemzeti programban, amikor is a 14 millió lakosú Peruban mintegy 4 millió felnőtt művészeti oktatóprogramok segítségével tanult anyanyelvén, valamint spanyolul írni-olvasni. Boal szerepe az volt, hogy megtervezte és lebonyolította azokat a kísérleteket, melyeknek során a színház kifejezőeszközeivel ismerkedtek olyan emberek, akik azelőtt soha semmilyen formában nem találkoztak színházzal.
Koncepciójának kiindulópontját úgy fogalmazta meg, hogy a színház olyan nyelv, mely alkalmas arra, hogy bárki használja, akár van művészi tehetsége, akár nincs (Boal, 1979, 121). Az volt a szándéka, hogy a programban részt vevő egyszerű embereknek megtanítsa a színház nyelvét, azért hogy azok képesek legyenek - a beszéden kívül - drámai cselekvéssel is kifejezni magukat. Ennek a tanulási folyamatnak fő célkitűzése, hogy a nézők a színházi előadás passzív befogadása helyett váljanak a drámai cselekményt aktívan befolyásoló, megváltoztató úgynevezett játszó-nézőkké (spect-actors: Boal szójátéka, a spectator/néző és az actor/színész szavak összevonásával), vagyis a közönség cselekvő résztvevője legyen a színházi eseménynek.
Boal meggyőződése, hogy ha valaki egy fiktív színpadi történet főszereplőjeként megpróbálja megváltoztatni kilátástalannak tűnő helyzetét, és ez a kísérlet a darab képzeletbeli világában sikerül, akkor az átélt élmény cselekvési mintát ad a nézőknek, és elősegíti, hogy a valóságban is kézbe vegyék sorsuk irányítását. Úgy fogalmaz, hogy a játszó-nézők színpadi akcióit valóságos cselekvéseik főpróbájaként lehet felfogni.
Ahhoz, hogy nézőből résztvevővé válhasson, a játszó-nézőnek meg kellett tanulnia a színház nyelvét, el kellett sajátítania a színház kifejezőeszközeit. Boal kidolgozott egy, a nézők aktív részvételére épülő színházi foglalkozássorozatot, melynek első fázisa egy testtudatot és mozgáskészséget fejlesztő játékos tréning volt. Ezt követte az állókép-színház technika, melyben a résztvevők gondolataikat emberi testekkel létrehozott állóképekkel jelenítették meg. A következő fázisban a résztvevőket bevonták a drámaírásba: a nézők ötletei és szóbeli utasításai alapján a színészek improvizációs módszerrel hoztak létre színdarabokat. Ez az úgynevezett szimultán dramaturgia, melyben a nézők által felvetett problémára színészek és nézők együttesen kerestek megoldást. A negyedik fázisban (ez tekinthető a Fórum Színház ősének) a nézők saját problémáikról meséltek igaz történeteket, ezeket a színészek eljátszották egy lehetséges megoldással, majd újrajátszották a jeleneteket, és kipróbálták a nézők különféle megoldási javaslatait.
A Fórum Színház
Boal a munkásságának kezdete óta állandóan változtatja, csiszolja színházi módszereit. A klasszikussá vált Fórum Színház amelynek tapasztalatait Boal a Games for Actors and Non-Actors (1992) című könyvében foglalja össze a következő formában és szabályok szerint terjedt el a világban.
A színészek (nem feltétlenül hivatásos színészek, Boal sokszor erre a konkrét feladatra felkészített pedagógusokkal, népművelőkkel vagy szociális munkásokkal dolgozik) bemutatnak egy improvizációs módszerrel közösen létrehozott színdarabot, ez az anti-modell. A darab meghatározott, nem túl nagy létszámú közönség számára készül, és olyan problémáról szól, melyről az alkotók tudják, hogy közelről érinti leendő nézőiket. A darab központi figurája, a főhős vagy protagonista nyomasztó helyzetbe kerül, amit egy másik szereplő, az elnyomó (oppressor) agresszív viselkedése okoz. A főhős megoldhatatlan problémája válsághoz vezet, ezzel végződik a bemutatott darab. A program ezt követő, úgynevezett Fórum részében a Joker, a program műsorvezetője, aki a társulat és a közönség közötti összekötő kapocs szerepét tölti be, ismerteti a játékszabályokat és megkéri a nézőket, hogy segítsenek megoldani a főhős problémáját. Amikor a társulat újra eljátssza a darabot, a nézők közül bárki bármelyik pillanatban megállíthatja az előadást Stop! felkiáltással, és a főhős szerepébe lépve eljátszhatja saját ötletét, kipróbálhatja elgondolását a főhős helyzetének javítására. A játszó-néző beavatkozásával módosíthatja a főhős viselkedését, cselekedeteit és szavait, és ennek megfelelően változik a darab cselekményének menete. A főhős szándékát, motivációját, valamint a szituáció adott körülményeit azonban (hol, mikor, kik, milyen viszonyban és milyen körülmények között) nem lehet megváltoztatni! A többi szereplő feladata, hogy úgy alkalmazkodjanak az új változathoz, úgy improvizáljanak, hogy egyúttal következetesek maradjanak figurájuk jelleméhez, és továbbra is próbálják megvalósítani a figura eredeti szándékát. Egy-egy kérdéses helyzetet vagy jelenetet több játszó-néző is kipróbálhat, és a játékot vezető Joker a közönség véleményének figyelembevételével dönti el, hogy melyik új változat javított a főhős helyzetén, és melyik vezet a probléma megoldásához. Ha több jó megoldási javaslat érkezik, a Joker választja ki a dramaturgiailag legmegfelelőbbet, és a játék ebben az irányban halad tovább. A játszó-nézők csak a protagonista szerepét vehetik át, a többi szereplő helyett nem léphetnek be játszani.
Magyarországon lényegében ismeretlen a Fórum Színház, bár a drámapedagógia ezt az elnevezést használja, amikor egy kérdést több szempontból vizsgálunk dramatikus módszerrel. (A technika különböző meghatározásait és leírását lásd: Neelands, 1990; 1997; Kitson és Spiby, 1997.) A leglényegesebb eltérés a drámás konvenció és Boal elképzelései között az, hogy Boal Fórum Színházában egy teljes színházi előadás újrajátszásakor lép be a közönség a főszereplő helyett.
További információk e témában:
Magyarországi tapasztalatokról (Kecskeméti Tanítóképző Főiskola – Sz. Pallai Ágnes adjunktus) olvashattok az alábbi oldalon
http://www.kik.ro/Varad_
illetve: az Istenkúti Közösségért Egyesületnél 72/510-305
ajánlott irodalmak:
Boal, A. (1979) Theatre of the Oppressed; London: Pluto Press; Translated by Charles A. & Maria-Odilia Leal McBride.
Boal, A. (1992) Games for Actors and Non-Actors; London: Routledge; Trans. Jackson, A.
Boal, A. (1995) The Rainbow of Desire; London: Routledge; Trans. Jackson, A.
Boal, A. (1998) Legislative Theatre; London: Routledge; Translated by Jackson, A.
Kitson, N. and Spiby, I. (1997) Drama 7–11, London: Routledge.
Neelands, J. (1990) Structuring Drama Work, Cambridge: University Press.
Neelands, J. (1997) Beginning Drama 11–14, London: David Fulton Publishers.
Sz. Pallai, Á. (2001) Skills Development through Forum Theatre Methodology, kiadatlan MPhil disszertáció, Glasgow, Strathclyde University.
Forrás: hirdoboz.pafi.hu/_Kozossegi_
